November 13-17 - Látogatásom Paderbornban

Meglehetősen kényelmesen indult az utazás, délután kiballagtam a Birmingham-i reptérre, aztán este leszálltam Düsseldorf Weeze-n. Ez a reptér annyira kicsi, hogy minden csak kicsiben valósul meg. Kimentem az épület elé a "buszpályaudvarra", de csak egy kisbusz állt ott, ráadásul taxi felirattal. Diadalmasan felülkerekedve az angolokon, akik nem tudtak németül, sikerült kiderítenem az angolul nem tudó sofőrtől, hogy márpedig ez a menetrendszerinti "buszjárat", úgyhogy szálljunk csak be nyugodtan és perkáljuk le a jegy árát. Amúgy minden a németektől elvárható precízséggel zajlott egészen a második átszállásig, ugyanis onnantól 40 perces késésben voltak a vonatok, ami a késői időpont miatt erősen veszélyeztette az utolsó busz elérését Paderbornban. Annyira, hogy le is késtük. Sebaj, éjszakai városnézés, 1 óra gyaloglás a hidegben.
Ádám és Dia nagyon kis otthonos helyen lakik, annak ellenére, hogy gyakorlatilag az egy pince. Az olasz lakótársak is jóarcok, leszámítva, hogy nem értenek a sütőhöz.
Nade a program részletes ismertetése helyett inkább azzal folytatnám, hogy milyen benyomást tettek rám az ott tapasztaltak. Először is a társaság sokkal jobb mint Coventryben, már csak azért is, mert ott létezik társaság. Tomek kifejezetten barátságos lengyel figura, akit remélem majd elhívnak Ádámék Magyarországra, vele ugyanis nagyon jól ki lehet jönni Jägermeister és Zubrowka témákban ;) Szóval nekem sajnos, nekik szerencsére, azt kellett tapasztalnom, hogy ott van egy korlátozott számú emberből álló ERASMUS-os csoport, akik mindent együtt csinálnak és jól érzik közben magukat, Coventryben meg az ERASMUS-osokat is az International Student-ek közés sorolják, nade Coventry-ben ki nem az? :) Úgyhogy egyrészt igen nagy társasággal kell szembenézni, másrészt meg nincs szervezett szembenézés.
A város is barátságosabb, mint Coventry, ami nem nehéz, mert eddig minden város barátságosabbnak tűnt sajnos mint Coventry. Nincs szemét és nincsenek többségben a színes emberek és a török étterem is kultúrált, nem olyan mint a halal-ok. Mondjuk a távolság szempontjából annyira nem jó hely, mert mindenhova buszozni kell, bár az csak az én pénztárcámnak okozott némi gondot, hiszen az ott élőknek van baromi olcsó bérlete. A boltok is tök jók, van közel nagy bevásárlóközpont, ami angol szemmel tök olcsó és lehet kapni olyan dolgokat, mint magyarországon.
Münster nagyon aranyos kis városka, de valószínűleg egy nálunknál felsőbb osztályt céloznak meg az üzletek és szolgáltatások, hogy csak azt a nagyon undorító barna cipőt említsem (ami igaz hogy kézzel készült), de 600 EUR-ba kerül. Bár a városlakók nem annyir kényesek, mint ahogy azt burzsulyéktól elvárná az ember, mindenki biciklivel jár. Mondjuk bicikliből van bőven, még patakba dobni való is jut belőle.
A hazautam abszolút zökkenőmentes volt, nem késtek sehol sem a vonatok, a repülő is rendben volt. Kissé fájó szívvel mentem végig a koszos kis utcán Coventryben, de valószínűleg továbbra is csak a hozzáállással van a probléma. Ha jól akarjuk magunkat érezni, akkor jól fogjuk érezni magunkat. Csak egyelőre mindenki lusta volt mindenre. Bár ez a teóriám még nem hatotta át a többiek elméjét.

November 6-10 - Dia és Ádám látogatása

Dublinban valószínűleg sikerült kicsit megfáznom és kissé rekedten, náthásan mentem ki rég nem látott barátaim elé a birmingham-i reptérre, ahonnan hazafelé Ádám is rosszul lett a double-decker felső szintjén való utazástól. Nem kicsit, nagyon. A házikóba érve én is egyre rosszabbul lettem és ez sajnos nem is javult. Szegénykék nagyon rossz időpontot fogtak ki, mert gyakorlatilag eseménytelenül az én pátyolgatásommal telt el minden idő. Persze azért a várost megnéztük (katedrális, mókusok, precinct, meg minden ami kell) A közlekedési múzeumba is elmentünk. Sőt ők még Birmingham-ben is voltak. Én sajnos nem voltam olyan állapotban, hogy csatlakozzam, de ők is jól megáztak, úgyhogy annyira nem is bánom. Néhány fényképet majd teszek fel erről is a galériába, de mindenképpen szeretném, hogy ezt messze félretéve az emlékeikben még egyszer megismételjük ezt a kiruccanást.

November 4-5 - Dublin

Még év elején kaptunk egy e-mailt egy görög nevű lengyel sráctól, hogy csak 2 font a jegy oda-vissza Dublinba, menjünk el együtt. Mi kaptunk is az alkalmon és vettünk jegyet, aztán elérkezett az indulás pillanata, álldogálunk a reptéren (mert volt időnk álldogálni, 50 perc késéssel indult a gép), de egy lengyel sem került elő. Gondoltuk majd a repülőn biztos meglátjuk őket, de nem. A végéig nem kerültek elő, mint később kiderült a főfelbújtónak sem sikerült jegyet venni, mert valami gond volt a bankkártyájával, ígyhát senki nem jött.
A tavaly nyári kirándulásunk alkalmával nekem nem tetszett Dublin, de most egészen megbarátkoztam vele. Mondjuk az nagyon furcsa volt, hogy mindenki nekünkjött az utcán. Valahogy ott így közlekednek az emberek. Betérve pár ajádnékboltba, mindenkit elfogott az ír hangulat. (Guinness, Négy levelű lóhere, Zöld sapkás manó és egyéb zöld dolgok) Voltak tök jó dolgok, de igazából csak a szívünket fájdítottuk, mert minden baromi drága. (Egy 1 cm-es kis kulcstartó is 3-4 EUR) A sok bolt után megpillantottuk a Spire-t, ami gyakorlatilag egy 390 láb (120 m) magas rozsdamentes-acél fogpiszkáló beledöfve a főtér közepébe. The monument of light-nak is csúfolják, merthogy nappal frankón visszaveri a napfényt, éjjel meg világít egy böszme jelzőfény a tetején, amit a város majdnem minden pontjáról látni. Utána betértünk a "The Celt" nevű pub-ba, amit Ancsa barátném ajánlott. Az időjárás amúgy is megkövetelte egy ír kávé és egy guiness elfogyasztását. Sajnos az ír kávéban csalódnom kellett, nem volt olyan jó, mint amit Doolin-ban ittunk Diával. De a Guinness az valahogy jobb volt, mint Angliában, pedig ott sem rossz :) Tekintve, hogy elfogyott a tegnap estéről maradt, magunkkal cipelt rántotthús, nekiindultunk, hogy keressünk valami kaját, és gyenge 2 órás balfaszkodás után betértünk egy Subway-be, ahol tök drágán ettünk egy tök kicsi, bár tény, hogy jó ízű, szendvicset. Közben megérkezett Benedek is, aki azért jött később, mert már nem jutott neki akciós jegy a mi járatunkra. Javaslatomra elmentünk a Hard Rock café-ba, mert a szórólapon egy trabant volt és gondoltam ezt látnunk kell. És tényleg. Ott volt egy agyongraffitizett trabant. De nem akárhogy, fejtetőn lógott a plafonról. Néhány Guinness elfogyasztása után elindultunk, hogy majd elmegyünk a Benedek "imserőseivel" partyzni (akik amúgy is csak az egyik távoli ismerősének a távoli ismerősei), de végülis a társaság nagyja meggondolta magát. Én még nem voltam álmos, úgyhogy gondoltam felderítem a helyet. Jobb hogy meggondolták magukat. A megadott helyszínen 2 partyhelyet találtam. Az egyikbe csak fekete Mercedes-ből kiszálló jólszituált emberkék mentek be szép nagy kidobókon keresztül, a másik meg annyira sötét volt, mint egy fekete lyuk, még a kidobók is feketék voltak és elég alviláginak nézett ki. Még éjszakai üzemmódban sem tudtam lefényképezni, annyira sötét volt :) Party híján visszamentem én is a szállásra, amit én választottam költséghatékonysági szempontok alapján (konkrétan 10 EUR volt egy éjszakára és a belváros kellős közepén). A kék emeletes ágyak, a 18 fős szoba, a bérelhető baromira nyikorgó rácsos fiók az ágy alatt és a beléptető rendszer azért erősen utalt az árkategóriára. A beléptető rendszer volt a kedvencem, úgy lehetett bemenni, hogy az érkezéskor kapott Tesco-s blokk kinézetű papírfecnit fel kellett mutatni egy közelre néző kamerának és belemosolyogni egy távolabbra néző kamerába (bukósisak és sapka nélkül, amire külön mókás felirat hívta fel a figyelmet) és csak azután nyitották ki az ajtót.
Másnap lejártuk a lábunkat. Mondjuk azért jól meghatározott időközönként egy Guinness-szel enyhítettük a fáradalmat. Az egyik ilyen pihentető kúra közben majdnem meg is lincseltek minket. Valamilyen kiégett profi boxolók klubja volt a kocsma és pont a Guinness gyárra nézett. Én meg emlékezvén, hogy ittunk mi Murphys-t is anno ott vidéken, és most innék egy olyat Guinness helyett, megkérdeztem a csapost, hogy van-e, aki a fejéhez kapva gyorsan elsorolta Jézus minden fel- és lemenőjét az összes szenttel együtt, majd közölte, hogy hát az itt aztán nincs, hogy lehetne, csak a Guinness. Murphys híján betértünk a Jameson whiskygyárba, ahol egy kóstolóval egybekötött látogatáson vettünk részt. Benedek részt vett a whisky összehasonlító tréning-en is, így ő már okleveles "Whisky taster". Sok más már nem történt, leszámítva, hogy majdnem lekéstük a repülőt, mivel mi pont időben értünk oda és nem is lett volna semmi baj, ha nem tart 10 percig az út a check-in-től a kapuig.
Majd teszek fényképeket a galériába.

Bristol

Az International Office minden hétvégére és minden szerdára szervez valami kirándulást vagy programot, gondoltam kipróbálok egyet, ígyhát feliratkoztam a Bristol-i kirándulásra.
A társaság tényleg international volt, bár a csokikat azért hiányoltam. Volt egy csomó francia, néhány lengyel, kínai, indiai, német, ... Sajnos már amikor leszálltunk a buszról meg kellett állapítanom, hogy Bristol is szebb város, mint Coventry. 2 nagyon kedves és tipikusan angol idegenvezető bácsi vitte körbe a csoportot 2 részletben és bár általában unalmasnak tartom a városvezetéseket, ez egészen jó volt. Sokat igazából nem akarok rizsázni, majd a képgalériába feltöltöm a képeket.

Lemaradás

Már igencsak régen írtam új bejegyzést, úgyhogy most egy-egy rövid összefoglalóval beszámolnék az eseményekről. Sajnos/szerencsére nagyon sok dolgom volt, úgyhogy nem nagyon volt időm, most is csak egy véletlen folytán adódótt egy órácska szünetem, amit ennél komolyabb dologra nem tudok felhasználni.

2008. október 22.

Na ez a nap megint semmire nem volt jó. Egyre furcsábban érzem magam. Rengeteget alszom, mégis fáradtnak érzem magam. Zavar a semmittevés és legszívesebben csinálnék már valami izgalmasat, de erőm, meg kedvem valahogy mégsincs hozzá. (Pedig nem vagyok beteg!) Ma gyakorlatilag egész nap csak filmet néztem és ennyi. Tök unalmas. Valahogy ki kéne már mozdítani magamat itthonról.

2008. október 21.

Ha már a tegnap estét komolytalannak nyilvánítottam, akkor a mai reggelt is azzá kell. Az órám előadással, gyakkal együtt, elmaradt. Hát ilyen itt az MSc oktatás. Sebaj, hazamentem még egy kicsit gyakorolni. Aztán 1-kor fellépés. Hát, hogy ezek az angolok ennyire megszokták a hideget... Én kabátban játszottam, sokan közülük meg csak egy szál rövidujjúban. De nem csak ezért nem szeretem én a szabadtéri koncerteket. A szél minden kottát elvitt. Azaz csak vitt volna, mert odacsipeszeltük. De néha még a 4 csipesz is kevés volt. Mondjuk ennek két előnye is volt. Most már tudom, hogy "peg" a csipesz angolul és nagyon komplex mozdulatsorokra kényszerültem, ami a mozgáskoordinációm fejlesztésére kiválóan alkalmas volt. (Csak képzeld el: Kabátban vagy, egy szaxofon lóg a nyakadban, aminek a nádjára oda kell figyelni, el ne törjön, miközben csak úgy lóg, szemedbe süt a nap, fúj a szél, a következő kottát ki kell venned a széked alatt levő (megintcsak a szél miatt) zárt mappából, az előzőt visszatenni bele, majd ezt az újat odacsipeszelni a kottaállványhoz úgy, hogy ne vigye el a szél, a csipesz ne takarjon ki egy ütemet sem és legyél is kész, mire int a karmester.) Amúgy a körülményekhez képest jól sikerült a dolog és kifejezetten élveztem. Fényképeket majd teszek fel a galériába, amint Pétertől megkapom. Koncert után elmentünk egy ebédre a Wetherspoonba, aztán Benedek és Péter még elmentek úszni délután, de én ilyen izgalmas koncert után nem éreztem az erőt (óóó, ifjú padavan). Gyakorlatilag aztán más nem történt, úgyhogy lehet el kellett volna mennem mégis úszni.

2008. október 20.

Reggel órám volt, úgyhogy végre nem aludtam sokáig és nem semmittevéssel telt az egész nap. Egészen tetszik ez az óra. Nagyon bírom a tanárt (Furrukh Aslam). Mondjuk az óra interaktivitásához nemigazán tudok hozzátenni, mert még magyarul sem mindig van ötletem, nemhogy angol szaknyelven, de ezzel a helyzettel is nagyon jól bánik a prof. Most szünetben youtube-ozás helyett a "Be happy!" fordítását gyűjtötte be ahány nyelven csak tudta. Én egy kicsit gondolkodóba estem, mert nem igazán tudtam frappáns magyar megfelelőt erre. Esetleg ha valakinek van valami jó ötlete igazán megoszthatná velem. Délután némi gyakorlás és hanganyag gyűjtés következett, elvégre holnap koncert. Az esti próbán aztán eléggé megijedtem a koncert kimenetelét illetően, mert majomfejű James az eddigi karmesterünk közölte, hogy a dobosunk nem került elő, ezért ő fog dobolni, de ne aggódjunk, hozott maga helyett, egy elsőéves karmester csajt. A probléma ezzel csak annyi, hogy James nem tud dobolni, a csaj meg nem csak hogy nem ismerte a darabokat, elsőéves lévén a karmesteri teendőket se nagyon. De sebaj, ezek mindent ilyen komolytalanul csinálnak.

2008. október 19.

Ez a semmittevés egyre inkább megzavarja a biológiai órámat. Megint sikerült jó sokáig aludni, de még ébredés után is álmosnak éreztem magam. Sebaj, ma van Radoslav lakótársunk születésnapja, úgyhogy este nagy mulatozásnak nézünk elébe. Jól is indult. Mondta, hogy segíthetnék neki bevásárolni pia ügyben, mert nagy tételben gondolkozik. Tényleg kétszemélyes tétel volt cipekedés terén, ráadásul ő fizette. Merhogy náluk az ünnepelt szokta. Én egyelőre galádul elhallgattam, hogy nálunk nem. :) Na aztán a fiúk hoztak megint óriáspizzát, ettünk ittunk, aztán eldöntöttük, hogy elmegyünk a Club Heat-be, ami Coventry egyetlen Gentlemen's Club-ja, ami gyakorlatilag Strip Club, dehát volt kedvezmény kuponunk és frappáns ötletnek tűnt születésnapi ajándékként befizetni Rado-t egy Private Dance-re. Csakhogy a hely nem volt nyitva. Sajnos. Mindannyian elképedve (najó, Péter örült, mert ő túl jó gyerek ehhez MÉG :D ) elindultunk hazafelé, aztán végülis beültünk még egy körre az Oak Inn-be, de igazából nem volt jó a hangulat. Úgyhogy nem a legjobb születésnapi buli volt ez, de legalább megpróbáltuk. (Én még bolgárul is megtanultam leírni a boldog születésnapot, ami valahogy így néz ki: Честит рожден ден)

2008. október 18.

Bár már nem volt mit kipihenni, azért sikerült jó sokáig aludni megint. Délután aztán kitaláltam, hogy kéne már valamit csinálni a paprikás krumpli után megmaradt gyenge 2,5 kg krumpliból, ígyhát áthívtam Pétert és Benedeket egy rakott krumplira. Ehhez a bevásárlás szokás szerint nem ment egyszerűen. Nem volt ugyanis se normális szalonna, se paprikás kolbász és mintha ez nem lenne elég, tojást sem találtam, pedig annak lennie kell. Aztán oda jött egy sárgafogú hajléktalannak tűnő ürge, hogy neki van valami Tesco-s kártyája, amiről ő kifizetné az én cuccomat én meg adjak neki cash-t, mer neki az most kell. Mondom ok, ha megvárja míg végzek. Egyre kínosabbá vált, hogy követ körbe körbe a boltban, dehát a tojás csak nem jött elő. Úgyhogy közöltem vele a problémám forrását és szerencsére ő készségesen megmutatta azt a kukoricapehelytől jobbra, a chipsektől balra, a mittudomén micsoda fölötti polcon (tiszta logikus odatenni a tojást, nem?). Senkinek nem volt kedve semmihez, úgyhogy kajálás után gyakorlatilag mindenki nyugovóra tért.

2008. október 17.

Nóri hajnali kísérgetése után jócskán sikerült a delet túllépni alvásügyileg, utána meg már nem volt kedvem semmi komolynak nekiállni. Ígyhát gyakorlatilag eseménytelenül zajlott a nap.

2008. október 16.

Mivel csak este van órám, megint sikerült délután 3-ig aludni. Aztán kicsit felkészültem az órára és most el is jutottam rá minden gond nélkül. A megnövekedett csoportlétszám miatt megváltozott az óra menete, úgyhogy 1 óra előadás (18-19) és 1-1 óra gyakorlat (19-20,20-21) lesz ezentúl. De mivel én már csak a 3. csoportba tudtam beírni magam, keletkezett egy lyukasórám, amivel nem tudom még pontosan mi lesz, mert felvetődött egy ötlet, hogy esetleg kedden délutánra áttesszük. Utána hazamentem, közben be akartam ugrani a kisboltba, de most legnagyobb meglepetésemre be volt már zárva. Aztán 2 óriáspizza elfogyasztása mellett megnéztük a Die Hard 4.0-et és megvártuk a hajnali 3:40-et amikoris Nóri busza indul Londonba a reptérre. Annyira jól sikerült a várakozás, hogy majdnem lekéste a buszt. De mivel az késett, nem.

2008. október 15.

Tudván, hogy nincs órám, gyakorlatilag az egész napot átaludtam. Este aztán elmentünk a Wetherspoonba, merthogy új akciós menü van és ki kéne próbálni. Még elég friss lakótársunk, Radoslav azonban nem tartott velünk, mivel valami nagyon fontos és izgalmas és ...., mindegy, FOCIMECCS lesz a TV-ben náluk és ő azt megnézi. Persze felajánlotta, hogy csatlakozhatunk, de már ismerte a fociról kialakult véleményemet, ezért maga sem gondolta komolyan a kérdést. A kaja után beültünk még a Callice Courtbe Benedekék kuvaitiakkal tarkított konyhájába és annyira elbeszélgettük az időt, hogy én még egyszer megéheztem, úgyhogy el is szaladtunk egy óriáspizzáért. Ahhoz képest, hogy nem terveztünk hosszú éjszakát, hajnalban értünk megint haza.

2008. október 14.

Reggel meglepően "frissen" ébredtem az ébresztőre, de eszembe jutott, hogy úgysem kel más mostanában, úgyhogy még akár aludhatnék is kicsit, de aztán közben lemerült az a szar ébresztő és a második ébresztés már az utcáról beszűrődő zaj által ment végbe délután 3 órakor, így sikerült lemaradnom egy óráról (a heti összesen 3-ból :D) Ezen elszomorodva még aludtam pár órát :)
Este aztán elmentünk az 54 (LIV)-be, ahol Skint volt éppen (vagyis 5 fontért All you can drink ;) ) Előtte még betértünk a Halal nevű arab büfébe, de én ilyen rosszat még az életemben nem ettem (piros színű húsaprólék egy égetett palacsintaszerű valamin, nyers hagymával és szar majonézzel, meg némi salátával és paradicsommal; mindezt Doner lamb on nan-nak csúfolták). Az elcsapott gyomromat aztán hamar helyretettem egy kis whiskyvel és újabb újdonságot volt szerencsénk megkóstolni Kígyómarás (Snakebite) fantázianéven, ami gyakorlatilag szörp+cider+világos sör keveréke. Ez az esemény csak 7-11-ig tart és csak 8, fél 9 tájban értünk oda, szóval máskor feltétlen előbb kell odaérni, mert tényleg annyit lehet inni amennyit akarsz. Ja, a legjobbat majdnem elfelejtettem. A budiban van egy automata, amiből 3 dolgot lehet venni. Tessék kapaszkodni! Piros epres vibrátort ajándékcsomagban, rezgős gyűrűt, és a legnagyobb, felfújható, megbaszható gumibirkát. :D

2008. október 13.

Reggel bementem az E-Commerce Applications órámra, ami persze nem a meghirdetett teremben volt, de ezúttal legalább volt. Negyed órás késéssel értem oda, de még utánam fél órával is jöttek, úgyhogy egész jó időt futottam. A tanár bár indiai származású, meglehetősen jó angolsággal ad elő és nagyon mókás figura. (Hogy csak egy példát említsek a szünetben youtube-oztunk a kivetítőn, a különlegesebb országokból érkezőknek kellett valami országukra jellemző klipet keresni. Nekem hirtelen nem jutott eszembe semmi frappáns, úgyhogy ha valakinek van ötlete, hogy jövő héten mit lehetne nekik megmutatni, akkor feltétlen ossza meg velem!) A csapatalakításon meg sem lepődtem, szinte már vártam, hogy Mahipal Gangidi-vel és Sakthi Ayyappan Rajendran-nal fogok egy csoportba kerülni :D Este aztán további maradék gin (megjegyzem ez egy egészen sokáig tartó gin volt) és sör elfogyasztása, valamint némi Nintendo Wii játszma után elmentünk mind az 5-en (Nóri, Rado, Peti, Benedek) az Oak Inn-be és megittunk olyan 4 kancsó kotyvalékot (amit itt csak Five Shots Pitcher-nek csúfolnak és mindenféle csernobili világítós színben kapható), ezután még tettünk egy kisebb sétát és kaptunk néhány partyra invitáló szórólapot. Az egyik helyet meg is néztük, de ott 3 font lett volna a belépő és már csak fél óráig volt nyitva. Utána, mivel már mindenkiben dúlt a partyhangulat, elmentünk a már "jól" ismert Kasbah-ba, ahova aztán 4 fontért mentünk be, de legalább 2 órára (ez csak a tervezett volt, kb már világosodott, mikor vége lett), itt még néhány VK-t megittunk (olyan 3-at fejenként; ez kb olyan mint a smirnoff ice, meg a bacardi breezer otthon) Hazafelé még betértünk Peti konyhájába a Callice Court-be némi kajára, de én tekintve, hogy nem voltam éhes, azt az ominózus táskában talált vodkát kóstoltam meg némi 100%-os narancslével, csak hogy egészséges legyen. Hazafele még aztán a Riverside Walk-on utánunk dobtak valamit a kb 4 emelet magasan levő ablakból, amit én próbáltam észre sem venni és örültem, hogy nem ránk esett, de Nóri meglepő agresszivitással felordított pár szép angol mondatot a kollégának :D

2008. október 12.

Estére minden áron paprikás krumplit terveztem, így a fényképezős éjszaka hosszúra nyúlt kialvása után elindultunk a Nóri által újonnan megtalált ASDA nevű bevásárló komplexumba. Ez gyenge 1,5 mérföldre van innen, de útközben is láttunk legalább érdekes dolgokat. A megfelelő kolbász beszerzése okozta a legnagyobb problémát, itt ugyanis ilyesmit nem nagyon találni, meg aztán vasárnap lévén ránk is akarták már zárni a boltot. De aztán végülis találtam egy Hot&Spicy ízesítésű (majdnem)kolbászt, és még csokit is sikerült venni mindössze 23 pennyért. Estére aztán megfőztem a naaagy művet, közben a többiek a Eurotrip-et nézték Radoslav lakótársunkkal karöltve. Aztán a kaja és a maradék gin elfogyasztása után gyakorlatilag mindenki bepunnyadt, úgyhogy ennyire futotta a mai éjszakán.

2008. október 11.

Napközben nem sok dolog történt, viszont este elmentünk egy kis éjszakai fényképezésre a városban. Előtte persze a Peti és Nóri által kooperatívan beszerzett Sainsbury's gin-ből hörpölgettünk (ez olyan mint a Tesco-s cuccok kb :) ) egy legolcsóbb mirelit pizza kíséretében. Az éjjeli séta során aztán sikerült megtalálnunk a Canal Basin nevű helyet, ami bizonyára nappal is nagyon hangulatos lehet. Íme a képek: http://edom.010101.hu/gallery/ Annak ellenére, hogy itt szigorúan tiltva van az utcán italozás, Nóri azért elrakott egy kis ásványvizes üvegbe némi gin-t, arra az esetre, ha netán fáznánk a hideg éjszakában :) Aztán a gin elfogytával legnagyobb meglepetésünkre Peti táskájából előkerült egy bontatlan üveg vodka, amit egyedül szerzett be, de aztán végülis úgy döntöttünk, hogy annak azért már mégsem állunk neki. (Ezt mondjuk azóta sem értem...)

2008. október 10.

Sok érdekes dolog nem történt. Gyakorlatilag az egész napomat a számítógép előtt töltöttem. Az otthoni kurzusaim követelményeinek és teendőinek felderítésével, a képgalériám csinálgatásával és egyebekkel.

2008. október 9.

A tegnapi éjszakát azért ki kellett pihenni, úgyhogy valamikor délután ébredtem. Vettem magamnak jegyet hazafelé karácsonyra (4 Ft-ért :D, megint, én ennél drágábban már nem is akarok). Igaz hogy Milánón keresztül, de ott úgysem voltam még. Este aztán irány az Internet and Information Security óra, ami mint később kiderült gyakorlatilag egy Hacker képző. Mondjuk a tanárt nem nagyon lehet érteni, mert valami furcsa tájszólásban beszél (talán Holland-Svéd-Francia-Spanyol együttes akcentussal). A gyakra aztán nem kellett ott maradnom, mert a CD és DIR parancsok kipróbálásával és ezek Linux-os megfelelőinek keresésével telt :) Utána Péter meghívott minket vacsorára. Már-már művészi szintre fejlesztett bundázási eljárásával ezúttal bundás baguette-et csinált, meglehetősen gazdag körítéssel. Most már csak 3-an voltunk, mert Benedek és Dóri elmentek Londonba, Radoslav meg nem akart átmenni a Callice Court-be vacsorázni. Aztán vacsora után semmi extra nem is történt, csak hazacipeltük a holmit, amit Nóri vett a boltban. Mondta, hogy elmegy kenyérért meg tejért és 2 teljesen megpakolt óriásszatyorral tért haza, mondván "Nem mondtam, hogy csak azt veszek." :)

2008. október 8.

Szerdán nincs órám, meg vendégünk is volt, ígyhát elmentünk a közlekedési múzeumba. Ingyenes a belépés és elég komoly múzeum. Bár nekem 1 egész nap is kevés lenne rá, így csak rohanás volt az egész. Aztán Primark-ozás a lányokkal (ez egy böszme 3 emeletes ruhaüzlet), amitől a vérnyomásom kicsit megváltozott, de szerencsére elég hamar végeztünk. Aztán vittem némi pénzt a bankba. De hát hogy ez milyen egy ósdi és abszolút nem biztonságos rendszer. Bele kell rakni egy cetlit meg a pénzt egy borítékba és bedobni egy lyukon. Hát mi van ha ki kiszedi a lyukból a borítékokat egy párat csak úgy zsebre rak. Semmi bizonyíték.
Na egy két dolgot még vettünk a háztartásba, aztán hazamentünk kicsit pilledni. Este aztán irány a Weatherspoon, most már Radoslav is velünk tartott. Nem volt túl szerencsés, mert a leggyorsabban beszélő pultos csajt fogta ki és nem annyira fejlett angoltudással rendelkezik szegényke. Aztán visszamentünk a Callice Court-be és a közeli italboltban vettünk egy akciós csomag sört (24 darabos :D). Ennek nagyrészét el is kortyolgattuk, meg még némi vodkát Péter tartalékából, aztán nekiindultunk az éjszakának. A Rosie Malone ír kocsmában elvileg az Athletic Society-nek volt nyitóbulija (aminek Péter és Benedek is tagja). Mire odaértünk mindenki annyira részeg volt, hogy az abszolút járóképteleneket támogatták az alig tántorgók (micsoda sportemberek :D). De nagyon szívélyesen invitáltak minket, főleg a vezető, aki egy túlméretezett Nemecsek Ernőre hasonlított, és úgy nézett ki, mint akit szemköztvágtak egy szívlapáttal, így hát elindultunk utánuk a SkyDome felé. Ahol aztán az előzetesen ingyenesnek titulált party mégsem bizonyult ingyenesnek, úgyhogy visszamentünk a Callice Courtbe meginni a maradékot. Radoslav úgy látszott élvezte a dolgot és egész sokmindenről el is tudtunk beszélgetni, biztos kezd eszébe jutni az angol.

2008. október 7.

Reggel megint egy új óra (Enterprise Systems). Ezt most meg is tartották. És egy eredeti angol hölgyemény. Meg a gyak is tök egyszerű. Az SAP programot nyomkodjuk egy tutorial alapján és ilyen kérdésekre kell válaszolni, hogy ha ezt meg ezt a gombot megnyomod, akkor mi lesz a címe a felbukkanó ablaknak. Délután aztán ücsörgés otthon, mert Radoszlav a leendő lakótárs elvileg ma érkezik. Meg is jött valamikor estefelé. Felhívott, hogy a Gosford streeten van a parkolóban, nem tudja merre tovább, menjek érte. Na Nórival mindketten felkerekedtünk és elmentünk elé. Már majdnem odaértünk, mikor felhívott megint, hogy megtalálta a házat, ott áll az ajtóban. Király. No, mindegy, legalább megvolt az esti séta. Olyan kis szende gyerkőcnek tűnik, úgyhogy nem lesz vele probléma. Szegény nagyon fáradt volt, úgyhogy csak kicsit kipakolt és már aludt is, pedig mi invitáltuk egy welcome partyra, de azt mondta majd máskor. Mi azért elmentünk az Oak Inn-be beváltani még pár ingyenjegyet, merthát lassan lejár a határidő. Aztán a WhiteFriars-be, mert az Oak Inn-ben nem volt hely, aztán megint vissza oda, mert az ingyenjegy az ingyenjegy. De sokáig nem voltunk végülis. Pedig Benedek egyik barátnéje is megérkezett vendégségbe, de valahogy nem úgy alakult a hangulat.

2008. október 6.

Új hét (legalábbis szerintünk, ezek az angolok már tegnap elkezdték az új hetet), új órarend. Hát akkor próbálkozzunk. 9-re bementem az eddig még ismeretlen épület még ismeretlenebb emeletén, a még ezeknél is ismeretlenebb terembe, ahol aztán tőlem kérdezték jópáran, hogy mi volt múlt héten. Hát mondom én akkor még be sem voltam iratkozva, úgyhogy fogalmam sincs. Aztán gyenge negyed óra várakozás után egy amazon természetű csokilány lerombolt a portára, hogy "what a fuck" lesz, aztán visszatelefonált a barátnőjének, hogy minden elmarad, mehetünk amerre látunk. Hát jól kezdődött ez a hét is. Sebaj, pár dolgot elintézgettem még (beiratkozás a fúvósegyletbe, kettős énem kiírtása az egyetemi adatbázisból, Learning Agreement végleges változatának kinyomtatása...) Este aztán elmentem az első WindBand-es próbára. Tök jó volt. Bár nem sokat szaroztak, hogy én most vagyok először. Elémdobták a kottákat, aztán go. 2 hét múlva elvileg fellépés is lesz. De nem volt igazából nehéz egyik darab sem viszont mindegyik tök jó (Grease-, Oroszlánkirály betétdalok; Deep Purple - Smoke on the water; Stayin' alive - YMCA - és hasonló disco számok egyvelege; Grieg - Peer Gynt; ... stb.) Utána ahogy jó zenészekhez illik irány a kocsma. Mondjuk ott sokáig nem maradtam, mert elég nehezen értettem mit mondanak és amit megértettem sem tudtam igazából érdemben kiegészíteni. Dehát majd ez is alakul. Mikor hazaértem vártak egy kis Fish and Chips-szel de olyan zsírosat még az életben nem láttam, szóval a sarki büféből többet nem veszünk, az tuti. Este egy rövidke Oak Inn-es körre indultunk, de Nóri nem akart jönni, merthogy valami jó kis film lesz 11-kor a TV-ben. Mindenesetre nem járt jól, mert elaludt rajta :D Annyira azért mi sem jártunk jól, mert Karaoke party volt az Oak Inn-ben, de Benedeket nem sikerült rávennünk, hogy igyon még annyi sört, hogy merjen egyet dalolni.

2008. október 5.

A tegnapi hosszú napot ki is kellett pihenni, úgyhogy túl sok minden nem történt.

2008. október 4.

A délelőtt az órarendem újragyártásával telt, mivel most már nagyjából minden tiszta volt. Délután egy kis bevásárlás után megkíséreltem egy eredeti angol BeefBurger-t összedobni vacsorára. Ami (bár az a fránya marhahús mindig baromira összezsugorodik) egész jól sikerült. Mondjuk nem olyan lett, mint a "Perfect Hamburger" ebben a sorozatban: http://uk.youtube.com/watch?v=5BofZwfPXrY, http://uk.youtube.com/watch?v=ydjWJ73LWkg, http://uk.youtube.com/watch?v=nxIwGQqAFWg, de azért egész tűrhető. Némi akciós Guiness-t is elhörpölgettünk (2 karton :D), nameg Péter egy kis vodkakólával doppingolta magát, amit először észre sem vettünk, csak miután egyre furcsábban járt és beszélt. Azt mondta megpróbál felnőni. (Amúgy csak nem túl kellemetes nőügyei miatt volt elborulva szerintünk.) Aztán a maradék vodkát a többiekkel megittam ("sajnos" nekem jutott a legtöbb). De sebaj, mindnyájan jókedvre derültünk, olyannyira, hogy miután Pétert hazavittük aludni, még 1-2 filmet megnéztünk és hajnalban még akciós repülőjegyet is foglaltunk Dublinba egy kedves infós kolléga ajánlására. (600 Ft oda-vissza, ennyiért ajándék)

2008. október 3.

Az otthoni Rendszerfejlesztés kurzus projektjének csinálgatásával gyakorlatilag az egész nap eltelt.

2008. október 2.

Ma délelőtt van a Research Methods nevű óra, de mivel ez van tavasszal is és tegnap este sokáig néztem a Dr. House 5 évadjának legújabb részét, inkább aludtam. Az esti Internet and Information Security óráról meg nem volt biztos, hogy fogok rá járni, merthogy a keddi Usability kurzusról sem volt 100%-ig biztos, hogy átteszik hétfőre. Szóval inkább ezt is kihagytam, a neten úgyis minden fent lesz és kb csak csapatalakítás volt.

2008. október 1.

Sem óra, sem egyéb teendő nem volt kilátásban, így csak aludtam jó sokáig és gyakorlatilag nem történt semmi.

2008. szeptember 30.

Mára volt kiírva, hogy jönnek bekötni az internetet (valamikor 1-6pm között). Jöttek is 2 körül. A tegnap este után abszolút nem lepett meg, hogy Ahmed-nek hívták a szerelőt. Mondta, hogy 2 lehetőségem van. Vagy beköti a cuccot a nagyszobába a TV mögé és akkor csak be kell dugni aztán kész, vagy megmondhatom én, hogy hova akarom tenni. Hát mondom, ha már ilyen készséges, akkor dolgozzon kicsit, tegye az én szobámba. 10 perc alatt így is elkészült, pedig közben végig a feleségével telefonált. Azért ez nálunk otthon nem így működik még. Pedig fehér emberek csinálják (lehet, hogy épp ez a baj). Na újdonsült kapcsolatommal meg is néztem e-mailjeimet. Nagy szomorúságomra pont hétfőn esténként van a fúvósegylet próbája, szóval nem tudok bejárni arra az órára. Pedig biztos izgalmas lett volna. Este bementem a hét tervezett utolsó órájára. Ami még jobban tetszett mint a tegnapi. Mert angol volt a tanár, jófej és egyszerűbbnek is tűnt a teljesítés. De sajnos ezt az órát meg átteszik a tegnapival egy időpontba. Úgyhogy erről is lemaradok. 3-as ütközés. Naszép. Újra kell konstruálni az órarendemet. Merthát zenélni mindenképpen akarok és óra is van még pár, amit tudok választani más időpontra. Bár azok annyira nem érdekelnek, dehát ha adnak érte egy MSc diplomát, legyen.

2008. szeptember 29.

Reggel beromboltam Irene Glendinning-hez, aki készségesen a segítségemre volt. Bár továbbra sem tudott sok konkrétumot mondani. A múlt héten kapott MSc-s course guide-ban ugyanis teljesen más infók voltak az órákról, mint az omis.coventry.ac.uk-n vagy a mid.covnetry.ac.uk-n (amelyek szintén eltértek egymástól). Ezzel a helyzettel csak annyit tudott kezdeni, hogy felhívott egy titokzatos úriembert, aki mondta, hogy majd e-mailben ő elküldi neki a tutit. De mivel ez nem érkezett meg záros határidőn belül, úgy döntöttünk, hogy én most távozom, merthát minek nézzük egymást. Én kapva az alkalmon gyorsan elmentem (azaz csak mentem volna gyorsan) a postára, hogy feladjam az internetes szerződés általam aláírt példányát. De a postának csak hűlt helyét találtam a térképen megjelölt utcában, ígyhát gyorsan megkérdeztem. Aztán szépen elmagyarázta a néni, hogy az ilyen boltnál erre, az olyan boltnál arra, aztán az üveg mozgólépcsőnél jobbra és már ott is lesz. Namost én egyik boltot sem ismertem és üveg mozgólépcsőből is van jópár, nem is egy helyen. De aztán végül hosszas nézelődés után megtaláltam egy több üzletből álló komplexum hátsó termében egy A4-es táblával jelölve :D Visszarohantam Irene-hez (akinek ráadásul 10:30-kor más dolga volt) kb 10:15-kor, hogy megtudjam a tutit. De immáron cseppet sem lepődtem meg azon, hogy ez a tuti, egy 4. verziója annak, amit eddig láttam. Sebaj, összeállítottam egy nekem tetsző órarendet. Így az őszi félévben elvileg 3 órám lesz, hétfőn kedden mindössze ;) Este be is mentem az elsőre. Na ez igazán "international" óra volt Dr. Rahat Iqbal proffal és Adam Grzywaczewski tanársegéddel. Első órán csak egy kis bevezetés, majd csoportbeosztás, ahogy azt kell. Bemutatnám kis csoportomat: Yusuf Bhayat, Fahad Qasim, Lukasz Michalski, Shrikrishna Rukme és Erdélyi Ádám. No comment. (Tán csak annyit, hogy az egyetlen angol Yusuf, aki bár indiai származású, itt született.)

2008. szeptember 28.

Semmi érdekes nem történt. Legalábbis azt hiszem. Már megint le vagyok maradva a bejegyzésekkel.

2008. szeptember 27.

Reggel (fél 11-kor :D) átnéztünk a könyvtárba, hogy meg tudjuk nézni a neten, melyik bolt meddig van nyitva. És mivel mindegyik elég későig nyitva van szombaton, cseppet sem sietve elmentünk az IKEA-ba. (Tanulság: Nővel ne menj az IKEA-ba!) De végülis sikerült beszereznünk ezt azt. Majd a maradékot a Wilkinson-ban meg a Sainsburys-ben. A Sainsburys-ből nekem már el kellett sietnem, mert jött vissza Benedek és hozta a szaxofonomat. Így jobbnak láttam kimenni elé már a reptérre. Na nem mintha nem bíznék meg benne, dehát ne kelljen szegénynek cipelni még a buszon is Birminghamtól idáig. Ő többszörösen jól járt mondjuk ezen a távon, mert nem volt aprója és így ingyen úszta meg a buszozást :D Estére egy kis vörösboros marhapörköltet kerekítettem, ami egy kissé sós lett, merthát a só sem egészen olyan, mint otthon ezért a szokásos mennyiség, nem ugyanazt produkálta. De ez még gyorsabban elfogyott, mint a tegnapi fasírozott (És nem azért mert többen voltunk, vagy mert kevesebb volt a kaja ;) )

2008. szeptember 26.

Rengeteg dolgot sikerült összeszednünk az elintézendők listájára, úgyhogy ezeknek a végrehajtását meg is kezdtük. Elsőnek irány a Lloyds bank, angol bankszámlát nyitni. Mivel minden kisebb Lloyds bankot renoválnak, mindenki a nagyba ment, úgyhogy időpontot kaptunk csak (szerencsére félórán belülre). Közben átrohantunk a Wilkinson nevű boltba körülnézni, hogy mi mennyiért van, merthogy elég szép listát sikerült összeállítani a még beszerzendő dolgokról. A listán levő dolgok közül ugyan semmit sem vettünk, viszont elköltöttünk simán jónéhány fontot. Aztán rohanás vissza a bankba. Egy arabus kinézetű öltönyös úriember volt a segítségünkre és villámgyors kattintásokkal létrehozott nekünk egy Silver account-ot, pedig mi nem is olyat kértünk. Sőt addig mi szóhoz sem jutottunk. De mondta, hogy minden International student-nek ilyet csinálnak és ha nem tetszik majd át lehet regisztrálni másik csomagra. (Ez ugyanis csak az első 3 hónapban ingyenes és olyan dolgok vannak hozzá, amit mi úgysem használunk.) Nade gyenge fél óra alatt ezt is megcsináltuk mindkettőnknek. Aztán az új bankszámlaszámomat be is jelentettük a VirginMedia-nál, hogy ne számoljanak fel 5 font pénzbeszedési díjat, ha esetleg mással mernénk fizetni, mint angol bankszámláról átutalással. Mondjuk kár volt egészen a boltig elmenni, mert bár Eugene nagyon segítőkésznek látszott, csak felhívta az ügyfélszolgálatot és a kezembe nyomta a telefont, hogy intézzem el. Ezt gondolom otthonról is meg tudtuk vona csinálni és nem feltétlen szükséges hozzá Eugene varázslatos néger keze, hogy bebillentyűzzön pár számot. 12:30-ra visszamentem az egyetemre Irene-hez, mivel reggel nem találtuk meg vele Hong Guo professzorasszonyt, aki az MSc-sek program manager-e. Pedig amíg őt nem találjuk, nem tudok átjelentkezni MSc-re, mert nem tudom milyen szakok indulnak az idén. Igen. MSc. Féláron csinálhatok egy Master diplomát. Ami azért nem rossz, ahhoz képest, hogy csak ERASMUS-olni jöttem. Hong-ot most sem találtuk meg, úgyhogy mentünk is tovább. Először haza a cuccokkal, aztán pedig az Arena Tescoba. Azaz csak mentünk volna, mert nem volt aprónk a buszra, úgyhogy el kellett menni gyalog az első boltig, ahol aztán csokis keksz vásárlása által sikerült aprót generálnunk. Az út a Tesco-ig erős fél órát vesz igénybe. A Tesco még sokkal lehangolóbb, mint nálunk. Mert nem elég hogy áruház, meg nagy, meg vásárolni kell benne, meg pénzt költeni, nem lehet benne kapni sem zsemlemorzsát, sem TV paprikát, sem magyar bort, sem húst a pultnál. Szóval az idegállapotom kissé felfokozódott, hogy 3 órát töltöttünk azzal, hogy rájöjjünk mit nem tudunk venni. Nade végül hazaértünk és megsüthettem a tervezett fasírozottat, persze csupa alternatív alapanyagból, ami miatt kissé nem olyan íze lett, mint amilyen szokott lenni neki. Eleve marhahúsból indultam disznó helyett, a fűszereknek is kicsit más az aromája és a zsemlemorzsa helyett beszerzett panírpor sem az igazi ilyen célra. De azért elfogyott.

2008. szeptember 25.

Sajnos nem folytattam az off-line blogomat, ezért már nem nagyon emlékszem mi történt ezen a napon. Valószínűleg semmi emlékezetes. Este benéztünk az Oak Inn-be Nórival levásárolni pár ingyen jegyet. De most nem történt ott semmi extra. Leszámítva, hogy megint láttunk furcsábbnál furcsábban öltözködő embereket. De ezt már lassan megszokjuk.

2008. szeptember 24.

Reggel megint 9-kor volt kezdés. Irene tartott nekünk előadást egy egészen új, hallgatókat támogató szervezetről. Gázabbnál gázabb képeket mutogatott a kollégáiról. Mekkora egy köcsög :D Aztán kitöltöttünk egy kérdőívet is és átmentünk a CUOnline Training-re ahol az itteni "ETR"-t mutatták be. Minket informatikusokat ez nem nagyon hatott meg, mert csak egy szimulációt lehetett kipróbálni, nem is a sajátunkat és amúgy is megkaptuk egy kis Guide-ban kinyomtatva az egészet. Amúgy ez sokkal kiterjedtebb rendszer mint az ETR-ünk. Van benne ilyen IWIW-szerű cucc, meg dolgozat összehasonlító (hogy mennyit másoltál netről, meg másokról, ...) szóval egész jó dolgok. Közben megismerkedtünk egy litván csávóval, aki tavaly Csehországban tanult egy évig és közben meg is tanult csehül, meg aztán tud oroszul is és németül meg spanyolul sem elveszett. Ja, és ugye angolul beszélgettünk, meghát otthon is csak beszélget a családjával. Nem semmi, bár kicsit szeleburdi, a felénél elrohant, meg mondta, hogy programozni nem igazán szeret (kérdés, hogy akkor miért lesz informatikus). Ezután irány a könyvtár. Library Induction. De előtte még betértünk a Student Union-ba Péterrel, hogy megkérdezzünk ezt-azt. Találkoztam a Landlord-unkkal is, és mondtam neki, hogy azt az egy szobánkat nyugodtan árulja tovább, mert mi baromira nem találtunk semmit. A tornateremben megint nagy börze, mindenféle érdekes dologgal. Természetvédő, állatvédő, polgárőrök, akik ingyen biciklizárat osztogatnak, "Beszélgessünk a szexuális erőszakról!" stand, ingyen gumi, rasszista-ellenes és vallás-ellenes-ellenes szervezet. Szóval itt egyre inkább minden arra utal, hogy nem túl jó a közbiztonság. De végül megtudtuk, hogy hol lehet esetleg használt biciklit találni és mikor lesz a sportokkal kapcsolatos megbeszélés. Biciklit az egyik polgárőr szerint nem érdemes 60 font felett venni, ehhez képest 80 alatt nem találtunk azon a bizonyos helyen.

2008. szeptember 23.

9-kor megint kezdés az egyetemen. Illetve csak papíron. Szépen beültünk minden a terembe, aztán közölte Richard, hogy az ERASMUS-osok elmehetnek, majd 2-re jöjjenek vissza :D, érdemes volt felkelni. No mindegy, elmentünk addig az IKEA-ba. Ami csak 10-kor nyitott, úgyhogy volt időnk körülnézni más boltokban. Illetve boltoknál, mert nem nagyon szeretik sehol a korán kelést, tehát 10 előtt csak korlátozott számú bolt van nyitva. IKEA után benéztünk az Iceland nevű boltba, ahol csupa mirelit- ill. készételt árulnak, sőt még fagyasztót is lehet hozzá kapni :D Ez egy egész olcsó hely, bár azért nem mindegyik olcsó holmi ehető, így pl az ebédre kipróbált csirkés lasagne. 2-kor aztán tartottak nekünk egy félórás prezentációt a munkavállalásról 9 slide terjedelemben, amit meg is kaptunk kinyomtatva. Szóval nagyon tartalmas napunk volt XD De sebaj, otthon is van mit tenni. Függönyöket kivasalni, visszatenni, porszívózni, lemosni dolgokat... Ja majdnem elfelejtettem. Benedek reggel hazament nőügyeit intézendő és majd csak szombaton jön vissza (legalább el tud hozni néhány holmit nekünk).

2008. szeptember 22.

Megkezdődött az Induction Week. Most már itt vannak az elsősök is. Így az utcán andalogván, a 80%-nyi színes emberek helyett, már csak a szembejövők 65%-a színes és látni eredeti angolt is :D Mivel a listáról "véletlenül" lefelejtették a mi szakunkat, nem kis keresgélés árán találtuk meg a megfelelő termet, ahol aztán megpillantottuk Richard-ot, akivel már Szegeden is volt szerencsénk találkozni. A 9-től délután 4-ig meghirdetett program majdnem el is tartott addig kisebb megszakításokkal, de kb 1 órába is belefért volna, úgyhogy nem igazán ragadott meg minket a dolog. Ezek után elmentem a bankba, hogy kivegyek egy valag pénzt, merthogy 5-re jön a Landlord-unk és csengetni kell neki fejenként 1050 fontot (3 hónapot előre, és még ugye csak 2-en vagyunk). Este megint Oak Inn, tekintve, hogy napközben rengeteg ingyen kupont találtunk az utcán, le kellett vásárolni ;) És hát meg kell ünnepelni, hogy így elszegényedtünk.

2008. szeptember 21.

"Reggel" (kb fél 11-kor) átmentünk Birmingham-be. A legolcsóbb jegy a 3 fontos daysaver, amivel visszafelé is tudtunk jönni. Az olcsósággal sajnos együtt jár a 70 perces menetidő. Birmingham-ben tipikus nagyvárosi hangulat uralkodik és kissé barátságosabb is mint Coventry. Betértünk egy toll múzeumba, ahol világhírű töltőtollakat gyártottak egykor és minden munkafázist ki is próbáltunk, sőt a tollakat is ki lehetett próbálni. Mindezt ingyen. És teljesen barátságosan néztek ránk. Persze, amikor megmondtuk, hogy magyarok vagyunk, egyszerre felhozták, hogy kár volt feltalálnunk a golyóstollat, mert az kissé tönkretette a boltot :) Nade erről a napról inkább majd teszek fel képeket a leendő galériámba.

2008. szeptember 20.

Szombat lévén, még dél előtt besiettünk a Virgin Media-ba megcsinálni az internet előfizetést. A legolcsóbb csomagot választottuk, ami 2MB/sec sebességet és korlátlan letöltést garantál 10 font/hónap áron. Ami otthon is jó árnak számít. Nade, mint azt a végén megtudtuk, annyira azért nem király a helyzet, mert kapásból ki kell fizetni 30 font bekötési költséget :D (30-án jönnek bekötni, úgyhogy addig korlátozottan vagyok elérhető a neten) Utána irány a Vodafone, ahol Nóri működésképtelen telefonját próbáltuk megcsináltatni. Kb. 4-szer kellett visszamenni (feltöltés, SIM-csere, miegymás ...) és a végén közölték, hogy a telefon le van tiltatva, tehát valószínűleg lopott, úgyhogy Nórinak már priusza is van :D Hazatérvén folytattuk a takarítást, péntek óta megy a mosógép a függönyökkel, ... Vacsorára hivatalosak voltunk Benedekhez és Péterhez a Callice Court-be, ahol Tesco-s akciós pizzát ettünk. Benedek kuvaiti lakótársait is sikerült megszemlélni. Aztán a tegnapi pozitív élmények után ismét betértünk az Oak Inn-be, ahol csupa állatnevekkel felmatricázott embersereg volt, akik valószínűleg a Priory Hall végleges lakói voltak valamiféle gólyaavató vetélkezdőn, de lényeg a lényeg, hogy nemigazán fértünk el tőlük kényelmesen. Úgyhogy átmentünk a Rosie Malone nevű ír kocsmába némi whiskyre. Hazaindulván egyszercsak szembejött egy Oak Tree és ingyen kuponokat osztogatott az Oak Inn-hez. Ha már úgyis útbaesett hazafelé, hát le is vásároltuk. Már az állatos csapatok sem voltak ott. Úgyhogy egyre jobb lett a hangulat. Viszont volt ott más. Padödö-szerű asszonyközösség (legalább 6-an), leszbik, buzik, furcsán öltözött emberek, emo-sok meg miegymás. Szóval itt elég nagy a "szabadság" ilyen téren.

2008. szeptember 19.

Végre nem ugyanolyan a reggel. Még mindig tartó, ambátor jócskán csillapodó rosszullét, a portásnéni kedvesnek semmiképpen sem mondható ébresztő szavai, miszerint 9-ig mindneképpen távozzunk és jó lesz ha sietünk, mert egyik lift sem működik. A kérésnek eleget téve végleg átköltöztem az Irving Road-ra, aztán kimentünk a "Pool Meadov" buszállomásra fogadni leendő lakótársamat, Nórit. Aztán elindultunk a 4-órási Tesco túrára, amire fel is iratkoztunk, de nem jött a busz, így nem jutottunk el az Arena Tesco-ba, ami pedig bizonyára szép nagy. Nade legalább nem költöttünk semmit. Vacsorára betértünk a The Earl of Mercia nevezetű helyre, ami a Wetherspoon hálózatnak egyik láncszeme. Itt egész "olcsón" (3.5-7 font) lehet menüket kapni, így pl. Beer and Burger-t :D (amúgy a sör és a cider minden menühoz opció, szerencsére) Utána berohantunk a legközelebbi boltba némi a takarításhoz szükséges holmiért, aztán neki is álltunk kicsit kipucolni a házikót. Este aztán naaaagy Global Party volt beharangozva az 54 (LIV) nevű helyen, de annyira szar volt a zene, hogy kb 10 percig bírtuk. Ígyhát elindultunk hazafelé és hogy, hogy nem, sikerült elakadnunk az Oak Inn nevű helyen, ami szintén nagyon hangulatos kis hely. Valószínűleg itt minden pub ilyen.

2008. szeptember 18.

A már megszokott standard angol reggelivel indul a reggel, aztán aktív semmitevés egészen a "Careers Talk" nevezetű programig. Itt az egyetem mellett végezhető munkákról esett szó Day Norman, skót származású, meglehetősen szimpatikus úriember előadásában, bár gyakran tett kitérőket egészen más témák felé. Ilyen volt például a Brazília-imádatáról szóló kis intermezzo, melyben melegen ajánlotta mindenkinek, aki drágán akar elmenni a Karib-szigetekre, hogy inkább Brazíliába menjen, merthogy az mennyivel olcsóbb és mennyivel jobb. Délután aztán elvittem a holmim felét leendő lakhelyemre. Aztán este kiöltözés a "Civic Reception"-re, ami a polgármester úrral és a rektor asszonnyal való találkát jelentette, ehetetlenebbnél ehetetlenebb kaják kíséretében. Bár én a beszédekről és a kajáról is lemaradtam, mivel a rektor asszony második mondatánál sikerült rosszul lennem és egész éjszaka rosszul is voltam. Ennek köszönhetően késett eme bejegyzés.

2008. szeptember 17.

A reggeliben semmi változás nem történt. Valószínűleg minden nap ugyanaz van. Így egy kissé unalmas a reggel. De aztán az angolok közlekedési moráljához abszolút méltatlan, agresszív sofőr már kicsit izgalmassá tette az utat Oxford felé, ahol meglepő szervezetlenségre utalt a lime-zöld pólósok által a kezünkbe nyomott A4-es méretű fénymásolt térkép és a szájukból elhangzó "Have a good day!" mondat. Nade így is láttuk amit kellett. A több száz éve épült College-ok, Church-ök és Museum-ok rengetegét, melyeket gyenge 1 órás séta alatt fel lehetett volna deríteni, annyira nincs távolság Oxfordban. A fű viszont mindenhol nagyon szép (nemhiába "Keep off the grass"), de azért az már túlzás, hogy a 2 cm-es füvet is lenyírják 1.4142135623730950488016887242097 cm-esre, merthát nehogy valami szabvány mértékegységre hasonlítson, muszáj tartani a trendet a pint, inch, yard, mérföld és egyéb hasonló nyalánkságok után, hogy a kifordított közlekedést ne is említsük. A Coventrybe való visszatérés után egy egész jó vacsora részesei lehettünk, ugyanis volt egy kis marha (legalábbis reméljük, hogy az) pörkölt, meglepően jól fűszerezve. Amire szükség is volt a visszafelé is agresszív sofőr és a mellettem ülő nem túl kommunikatív, ámbátor minden bizonnyal jamaica-i csokifigura miatt, aki azért szótlanul is érdekességnek számít egy fehér ember számára, no persze csak korlátozott ideig, hiszen negyed óra után mindketten elszenderedtünk. Az esti játékpartyn aztán összetalálkoztunk még két magyar hölgyeménnyel (Anita és Edit), akik közül Anita meglehetősen szemrevaló teremtés. És később előkerült egy szlovákiai magyar srác is, akinek nevét egyelőre homály fedi, vagy csak egyszerűen elfelejtettem. Minden esetre egész komoly méretű szórakozóhelyet kell majd kibérelni egy magyar est számára. Rajtuk kívül még két érdekes emberrel sikerült megismerkedeni: Az egyik Alex Németországból, aki csak ostobaságokat tudott kérdezni (hogy azért tette ezt, mert csak ezeket az angol mondatokat ismerte, vagy azért mert tényleg hülye, az eddig még nem derült ki), illetve Ryan-nel, aki Román és az igazi neve csak mássalhangzókból áll, ezért önkényesen úgy döntött, hogy ő Ryan-ként mutatkozik be mindenkinek. Ja és Jacko gyerekkori Jackson Five-os alteregoját is sikerült felfedeznem twisterezés közben, akit majd tán holnap meginterjúvolok kilétéről.

2008. szeptember 16.

A meglepően jó reggeli után, már-már sajnáljuk itthagyni ezt a lepukkant kollégiumot. Ám némi kísérletezés után a telefonszámokkal, sikerült felhívni Barry O'Sullivan "Landlord"-ot, akivel nyélbeütöttük az üzletet, tehát nem maradok a Priory Hall-ban, és az új ideiglenes lakcímem mától:
25 Irving Road
Stoke
Coventry
CV1 2AX
A sikerélmény nyújtotta i betűre még feltette a pontot a Mother's Union Lunch, ahol egy nagymamákból álló önkéntes egyházi szervezet vendégelt meg minket mindenféle "jó"-val, persze csak angol szemmel nézve, de már egész jól tudunk angol szemmel nézni ;)
A délután gyakorlatilag eseménytelenül, alvással és a házikó kulcsainak átvételével telt, de este azért megkóstoltunk néhány - még ismeretlen - fajta sört és a Barn Dance nevezetű rendezvényre is benéztünk, majd felkerestük a házikómat, hogy vajon milyen is benne éjjel.
Holnap irány Oxford.

2008. szeptember 15.

Igen, Igen. Erre számítottunk. Zsírban áztatott háromszög alakú pirítós ízetlen (mini)virslivel. És még csak tea sem volt. Aztán beiratkozás, amit már on-line elkövettünk hetekkel ezelőtt. De nem úsztuk meg. A "Student ID card" kiváltása alól senki sem kivétel. Ígyhát van Coventry University-s diákigazolványom, amit egy nagyon kedves, ámbátor nagyon angol, legalább 70 éves úriember készített rólam egy Tesco-s, barna színű padlószőnyeggel bevont paraván előtt kreált fényképpel ellátva, egy minden igényt kielégítő modern szerkezettel, amelynek kezeléséről ő nem sok mindent tudott. De "don't panic", ahogy azt már annyiszor hallottuk. Minden kocsmában (jaj, ne káromkodjak már ennyit), "bar"-ban legalább x0% kedvezményt biztosít. És ez jó, nem kell aggódni, hogy a reggel, félálomban készült, sápadtarcú, szar, barna hátterű fotónk bárkinek is fel fog tűnni. Irány a híres nevezetes "54" (fiftyfour) /Students Union, Cox Street/, ahol minket rengeteg szervezet (bank, telefontársaság, biztosító, egyetemi érdekeltségű társaság) vár majd csupa jó tanáccsal és általunk addig elképzelhetetlen lehetőségekkel. De nem várt, csak egy zárt ajtó. Sebaj. A következő program sokkal érdekesebb. Találjunk végleges szállást 9 hónapos ittlétünkre. Hogy mi ez a királyi többes? Hát itt van ugye Péter, az SZTE immáron 3-adéves PTI-s növendéke és Benedek, aki pesti műegyetemista hallgató és mint később kiderült, egyazon géppel érkeztünk. Nekik bár volt előre foglalt szállásuk a jelenlegi helyünkön (Priory hall), annyira kiábrándultunk belőle együttes erővel, hogy egyszerre visszamondták és magánkollégiumra adták a fejüket. Méltán sok előnye mellett, az ára engem továbbra is visszataszított, nem beszélve a legrövidebb esetben is 11 főt számláló várólistáról, ígyhát továbbra is a "private sector"-ban keresgéltem. És minden bizonnyal a saját igényeimhez mérten én járok a legjobban. 3 fős, tipikus angol házikó vár rám, amibe minimum 1 magyar, és remélhetőleg még 1 tetszőleges nemzetiségű hölgyeménnyel fogok kellemesen eltölteni 9 hónapot, nyugodt környék, (a magyar ember számára nélkülözhetetlen bográcsolási hellyel megáldott) kerttel rendelkező, emeletes, kandallós, nappalis, saját konyhás, szóval minden igényt kielégítő "property"-ben, ami szinte csak féláron van az új, modern és minden bizonnyal gazdag közösségi élettel kecsegtető kollégiumhoz képest, de itt legalább nem nézik térfigyelő kamerák, ahogy kitörlöd a seggedet, nem kell X biztonsági záras kapunk átvergődnöd mire hazaérsz, és nem kell osztoznod a konyhában azon a serpenyőn, amiben a kínai szomszédod csótányt heggesztett tegnapelőtt és a kedvenc lábasodon, amiben a mumbasszai kollégád majomagyvelőt forralt gyenge 10 perccel ezelőtt. Ja, és az idő itteni viszonylatban rekord jó. Ha holnap sikerül nyélbeütni a megfelelő szerződést, akkor abszolút semmire nem lehet panaszkodni. A vacsora is nagyságrendekkel jobb volt a tegnapinál. És Benedek kollégával megkóstoltunk pár érdekes sört a traubi szódára emlékeztető, Magners névre hallgató, "irish cider" típusú, (gyakorlatilag almasör)-től kezdve a már jól ismert Guinnes-en keresztül egészen a Früli nevű epersörig miután leellenőriztük leendő lakhelyem éjszakai mivoltát néger "gang"-ek és hajléktalanhordák után kutatva. Sajnos a fentebb említett sörmennyiség sem engedte figyelmen kívül hagyni a bar-ban tartózkodó egyik fiatalember öltözködési szokásait, melyet zárásként csak címszavakban fejtenék ki: fekete póló, szétszaggatott farmer (eddig semmi extra), a gatya a fél seggéig lehúzva, piros pipacsot ábrázoló alsónadrág, cigányasszony-ra emlékeztető kendő a derékon, deszkás cipő, valamint egy sajátos viselkedési forma, melynek köszönhetően minden karnyújtásnyira levő hímnemű egyed tomporába belemarkolt. Most megpróbálok nyugovóra térni a továbbra is 100% műanyag ágyneműmbe, persze csak ha sikerül megbékélnem a szomszéd turbános kolléga telefonból üvöltő müezzin énekével, amelynek hallgatását valószínűleg a legközelebbi 4520 km-re lévő mecset távolléte váltotta ki belőle.
Don't worry, be happy :D.

2008. szeptember 14.

Az időjárás reggelre Magyarországon is elromlott. Csupán 12 ˙C volt és már a madarak sem csicseregtek úgy, mint azelőtt. Érezni lehetett a változás szelét.
NEM. Na így nem. Ez túl nyálas, hosszú, komplikált és senkit nem érdekel :)
Szóval felpattantam egy repülőre és már itt is vagyok Coventryben, ahol előreláthatólag az elkövetkezendő 9 hónapot tölteni fogom.
Hmmmm... Ez meg túl rövid.
Hát szóval a stewardess (sztyjúárdessz) kisasszonyok arcára kiülő nem túl természetes mosolyt látva miközben már 6-odszor próbálják meg végigtolni azt az amúgy is utálatos kis büfékocsijukat, egyszerre világossá vált, hogy nem szokásosak az ilyen gyakori turbulenciák azon a légifolyosón, dehát legalább nem kell költeni hullámvasútra. Leszállás után a reptéri busz 2-szer megkerülte az ideiglenes kordonokból tákolt útvonal mentén az éppen újjáépülő épületet, aztán több ezer ember ment be egyetlen folyosón, majd állt be a szintén átmeneti állapotokról árulkodó képzeletbeli labirintusba, amit nagyon kedves, nagyon angol középkorú nőszemélyek próbáltak kialakítani az éppen érkező emberanyagból. Aztán túl könnyen ment minden. Meglett a csomag, meglett "meeting point", meglett a busz, aztán már ott is voltunk. Bár a szállás nem olyan, mint amilyennek az ember egy nyugati egyetem kollégiumát elképzeli, azért mégiscsak mosolyfakasztó, hogy a vacsoránál a tepsis burgonyához még csokiszósz-t is lehet kérni, nem csak ízetlen barnamártást az ugyancsak ízetlen és papírvékony hússzelet mellé. DE! A leves legalább jó volt. Valószínűleg a tegnapi maradék összeaprításával keletkező alapanyag összeturmixolásának köszönhetően. ;) A vacsora utáni programokhoz nem lévén kedvem s energiám úgy döntöttem elmegyek egyedül sétálni. Na ez rossz döntés volt. Nem a séta. Hanem az egyedül. Végeredményben nincs semmi bajom a buszmegállót rugdaló, közben furcsa ismeretlen nyelven üvöltő sötétbőrű emberekkel. De azért nem túl megnyugtató. Főleg ha csak arra van út amerre ők is vannak és megkérdezik tőled, hogy hány óra van. Így már érthető volt a lime-zöld színű pólóban flangáló szervezők társaságából származó hölgyemény azon mondata, miszerint a körgyűrűn kívül csak a bátrak költözzenek. Mivel bátorságot és önbizalmat nem árulnak boltban, fogok venni egy kondibérletet. Vagy a körgyűrűn belüli drága kollégiumok egyikében leszek kénytelen lakni. (De ott legalább már benne van az árban egy kondibérlet :D)
Na megyek és kipróbálom az 52x58 cm-es zuhanykabint, aztán megpróbálom felhúzni a nekünk ajándékozott 100% műanyagból készült komplett ágyneműt, amiben az alvás már az ágy rövidsége, a zaj és a hajnali hideg együttes hatása mellett már korántsem látszik olyan egyszerűnek.

Még sosem írtam blogot.
Lehet, hogy most sem fogok sokáig, mert megunom, vagy elfelejtek bele írni.
Első bekezdésnek ez is sok ...